Komoly ellentmondás: Pride-ra jut pénz, a budapestiek problémáinak megoldására nem (VIDEÓ)

Nem kellene elvonogatni a pénzt a kormánynak a várostól, meg nem kéne odaadni Lölőnek, meg úgy lopni. És akkor lenne.

Az a baj, hogy a fideszes politikusoknak is csak a szájuk jár, de senkivel nem csinálnak semmit. Évtizedeken keresztül járt a szájuk Fletó ellen, mégsem tudták sem megbuktatni, sem börtönbe záratni. Ugyanez megy Karigerivel is, ilyen szar, olyan szar, mégsem csinálnak semmit vele sem. Rengeteg dologba belebukhatott volna már ez a vigyori is, de még mindig ott dölyfösködik a bársonyszékében, és lefogadom, hogy a főváros csődjéért sem fog felelni.

Mert a hatalom mindig akkor kezd veszíteni, amikor már mindent kontrollálni akar. Amikor már nem elég neki a parlament, a média, az iskola, a bolt, a színház – hanem az utcát, az érzéseket, az emberek jelenlétét is uralni akarja. Azt hiszi, a valóságot is átírhatja, ha elég rendeletet hoz. És aztán jön egy nap, amikor már nem megy. Ma ilyen nap volt. Nem az a fontos, hogy milyen ügy kapcsán történt mindez. Hanem az, hogy megtörtént. Ma kiderült: ez a hatalom sebezhető. Törékenyebb, mint mutatja. Gyengébb, mint hinné. És amit nem tud legyőzni, azt már nem is érti. Ez nem a vég, de már messze nem a kezdet. Ez az a pillanat, amikor a rendszer először megroppant – és látta mindenki, hogy meginoghat.

Ma valami eltört. Nem biztos, hogy csendben, de végérvényesen… Orbán Viktor rendszere ma nem egy eseményt akart megakadályozni. Hanem azt, hogy emberek nyíltan és békésen kifejezhessék magukat. És nem sikerült neki. A rendőrség háromszor próbálta betiltani, hogy valaki jelen legyen az utcán, hogy más legyen, mint amit a hatalom elviselni képes. Háromszor próbálták törvényekkel, jogászkodással, kiskapukkal, hatósági trükkökkel bizonyítani, hogy még mindig ők irányítanak mindent. Háromszor buktak el… Ez nem egy rendezvényről szólt. Ez a rendszer működéséről szólt. Arról, hogy még képes-e érvényt szerezni a saját akaratának. És ma kiderült: nem. A gépezet, amit 15 éve tökélyre fejlesztettek – a törvénygyár, a hatósági gőzhenger, a politikai kommunikáció precízen vezérelt hangfala – ma recsegett, ropogott és darabokra hullott. Ez nem az ellenzék sikere volt. Ez az ő bukásuk. A saját arroganciájuk, a saját hazugságaik, a saját törvényeik alatt rogytak meg.